A koronavírus-járvány kezelésének ma egyetlen ismert és alkalmazott eszköze a rengeteg tesztelés és a fertőzöttnek bizonyult személyek elkülönítése. Mit mutatnak meg ezek a tesztek, mi alapján és főként mikor képesek kimutatni a vírus jelenlétét? 

Laikusként azt remélnénk, hogy létezik olyan teszt, ami valamilyen minta alapján egyszerűen ki tudja mutatni, hogy a mintát adó ember megfertőződött-e a vírussal vagy nem. Sajnos, ez nem ennyire egyszerű.

A járvány idején használt tesztelésnek két útja van:

• egyik esetben magát a vírust igyekeznek kimutatni a szervezetben,
• másik esetben a szervezetnek a vírusra adott válaszát, a vírus ellen termelt anyagot képesek a tesztek kimutatni a mintában.

Mit lehet kimutatni a tesztekkel?

A COVID-19 koronavírus egy úgynevezett RNS-vírus. Kétfajta genetikai örökítő anyag létezik: a DNS és az RNS, melyek bonyolult fehérjemolekulák. A COVID-19 magja egy egyszálú RNS molekula, melyet egy fehérjéből álló burok vesz körül. Amikor a vírus bejut a sejtbe, akkor ez a fehérjeburok lebomlik, az RNS pedig az emberi sejt anyagát felhasználva újratermeli magát száz vagy akár ezer példányban. A másolás során nem minden új vírus lesz egyforma, némelyik körül nem alakul ki ez a fehérjeburok. Ezeket szabad RNS-nek hívják. Bekerülnek a véráramba, s megjelennek a garat- és orrnyálkahártya váladékában is. Innen tudja a teszt később kimutatni a vírus jelenlétét, általában a fertőzés utáni 2-5. naptól. 

A kórokozót kimutató teszt

Legjobb eredményeket azok a tesztek mutatnak, melyek magát a kórokozót igyekeznek kimutatni. Ehhez az orr- vagy garatváladékból vesznek mintát a betegtől. A mintavétel egyszerű: egy vattapálcával megdörzsölik a nyálkahártyát. Fontos már a mintavétel pontossága is. Ha ügyetlenül csinálják, akkor nem gyűjtenek össze elég sejtet a vizsgálathoz. Ezt a mintát aztán egy több órán át tartó fizikai eljárásnak vetik alá. Ha benne van a vírus a mintában, akkor az eljárás során annak a mennyisége sokszorosára szaporodik. A tesztnek a lényege, hogy a vírus örökítő anyagát megsokszorozza. Ezt polimeráz-láncreakciónak hívják, ez alapján kapta az eljárás a PCR teszt nevet. 

Ha a mintában elszaporodik a vírusra utaló anyag, akkor a minta biztosan fertőzött, tehát a mintaadó beteg. A pozitív minta tehát mindig hitelesen mutatja a betegséget. A negatív minta azonban nem mindig ennyire biztos. A fertőzés korai szakaszában még annyira kicsi a vírusszám a szervezetben, hogy a teszt során nem sikerül megbízhatóan kimutatni jelenlétét a mintában. Tehát lehet, hogy a teszt negatív eredményt hoz, de a vizsgált személy mégis fertőzött, csak még nagyon korai szakaszban van. 

A PCR teszt nagyon pontos, de a hátránya, hogy felkészült labor és hosszú idő kell az alkalmazásához. Szükséges a vizsgált személy közreműködése is: a mintavétel előtt 8 órán át nem ehet, nem ihat, fogat sem moshat, hiszen így a vízzel kiöblítené a torkában lévő vírust. Tömeges tesztelés esetén ez a körülményesség nagyon hamar kapacitásbeli problémákat okoz, a rendelkezésre álló laborok nem tudnak lépést tartani az igényekkel. 

A betegségen átesett embereknél a gyógyulást is ezzel a teszttel igazolják. Gyógyulás esetén a vírus eltűnik a nyálkahártyáról. Gyógyultnak akkor tartják a beteget, ha 2 egymást követő, 2 nap különbséggel készített teszt negatív eredményt mutat. 

Az ellenanyagot kimutató vizsgálat (szerológiai vizsgálat)

A másik vizsgálati mód, hogy nem magát a vírust igyekeznek kimutatni, hanem a szervezetnek a fertőzésre adott válaszát keresik. Ezt hívják szerológiai vizsgálatnak. Fertőzés esetén szervezetünk védekezni kezd, s olyan ellenanyagokat termel, melyek el tudják pusztítani a betolakodó sejteket. Ez az immunrendszer feladata. Szerológiai vizsgálat esetén tehát ezeket a védekező sejteket keressük és ezeknek a jelenlétéből következtetünk a vírus jelenlétére. 

Immunrendszerünk egy védekező hadsereg, mely minden támadás esetén katonákat küld az ellenség elpusztítására. Jelen esetben ezek a katonák az IgM és az IgG elnevezésű antitestek, védekező molekulák. A fertőzés után 5-9 nappal jelenik meg az IgM antitest. Mennyisége hirtelen megnő, majd hetek alatt teljesen elmúlik. Ez a korai ellenanyag. Az IgG a fertőzés után 10-12 nappal válik kimutathatóvá és tartósan, évekig meg is marad a szervezetben. Mai ismeretek szerint ez lehet az, melynek a jelenléte később a védettséget biztosítja az új fertőződés ellen. Mindkét antitestet vérből mutatják ki, akár ujjbegyből, akár vénából vett mintából. A fertőzés állapotára az antitestek jelenlétéből lehet következtetni:

• ha egyik antitest sincs a mintában: akkor az alany nem fertőzött, vagy a fertőzés nagyon korai szakaszban jár (5 napnál frissebb).
• Ha csak az IgM található meg: a beteg biztosan fertőzött, a fertőzés 5-21 napon belül történt akkor is, ha egyébként tünetmentes.
• IgM és IgG is kimutatható: a fertőzés 14-28 napja történhetett.
• Csak az IgG mutatható ki: a mintaadó átesett a fertőzésen, meggyógyult, valószínűleg nem fertőz már tovább (ennek igazolására általában PCR tesztet is végeznek, hogy biztosan nem lehet-e már kimutatni a vírust a szervezetben).

Ezzel a módszerrel tehát a pozitív teszt mindenképpen egyértelmű eredményt jelez, a negatív azonban nem. Nem lehet azt mondani, hogy akinek a tesztje negatív, az nem beteg, mert a fertőzés utáni 2-5. napig az antitestek nem mutathatók ki a vérből. Éppen ezért ezt a vizsgálatot is célszerű megismételni 2-4 hét elteltével. Ha akkor sincs pozitív eredmény, azaz egyik ellenanyag sem mutatható ki, akkor biztosan nincs fertőzés. 

Mire jó a tesztelés?

A fentiek alapján tehát láthatjuk, hogy nincs olyan teszt, ami a betegség jelenlétét egyértelműen kiszűrné. Hiába végeztetjük el bármelyik tesztet is, nem vehetjük biztosra, hogy nem vagyunk fertőzöttek. Akkor mire jók a tesztek?

A tesztelés nem arra való, hogy egészséges állapotunkról megbizonyosodjunk. Éppen ellenkezőleg: a széles körben végzett tesztelésnek az a lényege, hogy meg tudjuk találni a biztosan fertőzötteket és el tudjuk őket különíteni, hogy ne adhassák át másnak a fertőzést. 

Nagy Csaba

Minden jog fenntartva!
Ha a cikkből idézni szeretne, vagy az adatait fel kívánja használni, kérjük, linkkel jelölje meg a forrást.
Ha az egész cikket közölni szeretné, kérjük, forduljon szerkesztőségünkhöz.