– Amit tudunk róla… és amit még nem –

Csak akkor fertőződhetünk meg, ha tüsszentés, köhögés cseppjeit lélegezzük be? Vagy egy kézfogástól, vírusos felülettől is? Netán a levegőben is terjed? Elmondjuk, mire jutottak eddig a tudósok. 

Csak 3 helyen juthat be a vírus az emberi szervezetbe

Azt már tudjuk, hogy az új koronavírus az ACE2 (angiotenzinkonvertáló enzim) segítségével jut be az emberi szervezetbe. A vírus fehérjetüskéjének alakja úgy illeszkedik ugyanis az ACE 2 alakjához, hogy teljesen rá tud tapadni. Az ACE2 egy fehérjemolekula, amely számos szervünkben megtalálhatók, és hormonális folyamatainkban vesz részt. Ahol viszont nincs belőlük, az a bőrünk. A bőrön keresztül tehát nem tud bejutni a szervezetünkbe a vírus, pusztán megtapad rajta. Akkor mégis hol hatol be? A nyálkahártyán keresztül, mivel ott vannak ACE2 receptorok. Így az új koronavírus bejutási lehetőségei kizárólag a szem, az orr és a száj. 

Hogyan kaphatjuk el?

A vírus fertőzési útjának 3 módja már bizonyított: 

1. Ha a tüsszentésből, köhögésből eredő cseppeket lélegezzük be

Ez már mindenki számára ismert: ha egy koronavírusos ember tüsszent vagy köhög, akkor az ebből származó cseppek 1-2 méteres távolságban beterítik a levegőt. Ezeket a cseppeket belélegezhetjük, és bizony a szemünkbe is kerülhet belőle – ebből következik, hogy a szemüveg, napszemüveg viselése is hasznos lehet a maszk viselése mellett. A járványügyi óvintézkedések következtében ez talán most a leginkább elkerülhető módja a fertőzésnek, hiszen a tüsszögő-köhögő emberek remélhetőleg nem, vagy maszkban járkálnak az utcán. 

2. Ha egy koronavírusos ember megérint bennünket 

Ez az átadási mód is talán kevésbé gyakori a távolságtartásra fordított fokozott figyelem miatt, hiszen mindenki igyekszik elkerülni az üdvözlő kézfogásokat, öleléseket. Ha megérint bennünket egy fertőzött, akár tünetmentes beteg, akkor a vírus a mi bőrünkre is rákerül, és ha hozzáérünk pl. a szánkhoz, akkor bejut a mi szervezetünkbe is. Ám ezeket az érintéseket a járvány kitörése óta igyekszünk elkerülni, így ezen az úton is kevés esélye van a vírusnak. 

3. Ha egy koronavírusos ember megérint valamit, amit aztán mi is 

A harmadik mód azonban már nehezebben kivédhető (de azért kivédhető!). A koronavírusos beteg tüsszent, köhög, orrot fúj – a vírus máris a kezére került. Megérint egy felületet, amelyre ráragad a vírus. Ezt a felületet aztán mi is megérintjük, és már ott is van a kezünkön. Ezzel még nincs is probléma, hiszen a bőrünkön keresztül nem szívódik fel. De ha hozzáérünk a szemünkhöz, orrunkhoz, szánkhoz, akkor szabad az út a számára, és a nyálkahártyákon keresztül behatol a szervezetünkbe. Ez ellen is tudunk tehát védekezni: kesztyűvel, kézmosással, a megvásárolt tárgyak, ételek “karanténba” helyezésével, fertőtlenítéssel. Tekintsünk úgy a kezünkre, mintha ő lenne a “fő bűnös”, mintha erősen  szennyezett és veszélyes lenne, a nyálkahártyáinkra pedig úgy, mintha rendkívül gyámoltalanok és sérülékenyek lennének. Így elkerülhetjük, hogy önkéntelenül is a szánkhoz, orrunkhoz, szemünkhöz nyúljunk mondjuk egy kényszerű tömegközlekedés folyamán. Figyelem: a kesztyűn megragadt vírusokat is ugyanúgy bevihetjük! Ami pedig különösen fontos: akár 3-4 napig is életképes lehet a vírus egy felületen, tehát hiába tudjuk például, hogy nincs fertőzött a társasházban vagy megyünk ki mi elsőnek aznap a kapunk – nem lehetünk biztosak benne, hogy nincs vírus a kilincsen vagy a ház előtti szemetes peremén. Jó védekezési mód lehet az is, ha mindig megkérdezzük magunkban egy-egy megérinteni szándékozott tárgy kapcsán: lehet rajta vírus? Ha igen, cselekedjünk annak megfelelően! 

+1: És amit sajnos még nem tudunk: vajon a levegőben is terjedhet?

Vajon mi van akkor, ha senki nem köhög vagy tüsszent ránk, de velünk egy légtérben tartózkodik a fertőzött beteg? Vagy ha korábban járt abban a helyiségben, ahová mi is belépünk? Erről még  nincsenek biztos eredmények, de néhány kutatási eredmény azt mutatja, hogy akár levegőben is megmaradhat és fertőzőképes lehet a vírus. Szerencsére ehhez azért speciális körülmények is hozzájárulnak. Kim U Dzsu, a “dél-koreai Müller Cecília” mondja a shincheonji vallási csoportban történt többezres fertőzés kapcsán: “Az épület tizedik emeletén voltak, zárt térben. (..) Képzelje el ezt a több száz embert, akik egymástól egy-két méter távolságra gyűltek össze imádkozni és énekelni órákig. (..) Mindannyian köpködünk akkor is, ha csak normálisan beszélünk. De ha énekelsz és kiabálsz, akkor aztán rengeteg csepp képződik.Amikor az emberek sikoltoznak és kiabálnak, a gravitáció nem húzza le a cseppeket, ami azt jelenti, hogy nem érkeznek meg a talajra egy vagy két méteren belül. A cseppméret 5 mikrométer alá csökken, és aeroszollá alakul. Az aeroszol könnyű, a gravitáció nem befolyásolja, ott marad a levegőben és fertőz. Ez beltérben veszélyes: a közös kültéri környezetben, mint például parkokban, túraútvonalakon, amelyek nem zárt terek, a légi átvitel nem valószínű”.

Hogy a vírus valóban megmarad-e a levegőben és meddig, arra még nem találtak egységes választ. De a kutatások legnagyobb része azt mutatja, hogy a levegőben csak bizonyos körülmények esetén terjed. Így hát ez ellen is tudunk védekezni, ha elkerüljük, hogy zárt, szellőzés nélküli térben tartózkodjunk több, maszk nélküli emberrel – és saját maszkviselésünk is védelmet nyújt, ha olyan térbe lépnénk be, ahol előttünk vírusos beteg járt. 

Ne adjunk esélyt a vírusnak, és minden rendben lesz

A lényeg tehát, hogy a vírusnak nincs is olyan könnyű dolga, hogy a szervezetünkbe jusson – csak arra kell figyelnünk, hogy a nyálkahártyánk ne kerüljön kapcsolatba a vírussal. Ezt pedig elérhetjük, ha betartjuk a védekezés szabályait, hiszen így nincs rá esélye, hogy a szervezetünkbe kerüljön. 

Minden jog fenntartva!
Ha a cikkből idézni szeretne, vagy az adatait fel kívánja használni, kérjük, linkkel jelölje meg a forrást.
Ha az egész cikket közölni szeretné, kérjük, forduljon szerkesztőségünkhöz.